Igazából mi kell egy gyereknek?
Amikor gyerekünk lesz, az minden másnál nagyobb felelősség kezdetét jelenti. Egy gyereket, ha megszületik, nem lehet meggondolni, nem küldhetjük vissza, még csak ki sem dobhatjuk! És szerintem ez a legjobb dolog az egészben. A gyerekvállalás életünk legnagyobb teljesítménye, és hatása messze meghaladja az életünk végét is. Persze, ha jól csináljuk.
Nem tudom mennyire tudják: én nem vagyok gyereknevelési szakértő vagy pszichológus – én egy egyszerű pénzügyi tanácsadó vagyok. Éppen ezért nem tudok tanácsot adni a testvérféltékenység, vagy az éjszakai ágybavizelés ügyében. Viszont el tudom mondani, hogy milyen pénzügyi vonzata van, több száz évre előre, egy gyerek felnevelésének.
Kezdem egy jó hírrel: általában a gyerekek felnevelési költsége nem annyira hátborzongató, mint amennyire ezt hiszik. Az esetek többségében, a középiskola végéig, egy középosztálybeli család költségvetésébe simán beleférnek a gyerekek kiadásai. Éppen ezért sokkos az ezt követő időszak.
A gyerek 18 éves kora után két nagy költséggel kell szembenéznünk: a felsőoktatás és a gyerek életkezdési költségeivel. Ez utóbbi például annak ára, hogy a gyerek megvehesse első független lakását.
Nézzük először a felsőoktatás költségeit! A Haszon Magazin három éve széleskörű felmérést végzett és ez alapján megállapította, hogy egy átlagos államilag finanszírozott képzésben résztvevő egyetemista havonta 69 ezer forintba kerül a szüleinek. Ez évente közel egymillió forint. Hadd tegyem hozzá, hogy ez az érték nagyon nagy szórást mutat, mert láttam olyan gyereket, aki teljesen önfenntartó módon járt egyetemre és olyat is, aki ennek az összegnek a tízszeresébe került – igaz őt egy neves amerikai egyetemre járatták a szülei. De az átlag az már csak ilyen átlagos. Nekem momentán a hat gyerekemből kettő egyetemista és az átlag stimmel. Igaz, hogy (mivel családi kontrolling rendszert vezetek) pontosa látom azt is, hogy az egyik egyetemistám pont háromszor annyiba kerül, mint a másik.
A helyzet azonban ennél rosszabb. Ma Magyarországon 380 ezren tanulnak a felsőoktatásban, és költségtérítést a diákok közel negyede fizet. A tandíj intézményenként félévente jellemzően 90 és 600 ezer forint között változik. (Persze egy fogorvosnál vagy sebésznél ez többmillió forint is lehet félévenként…) Ez az arány és az összegek messze elmaradnak a fejlett országok értékeihez képest: ott sokkal nagyobb arányban tanulnak fizetős szakokon és sokkal-sokkal többe kerül egy szemeszter. Egy dologban biztos vagyok, ebben a vonatkozásban hamarosan utol fogjuk érni a fejlett nyugatot. Mindezért átlagban egy gondos szülőnek alsó hangon a következő tételeket kell beterveznie gyermeke felsőoktatási költségeire:
- Ha a gyermek 14 és 18 év közt van, akkor 1 millió Ft/év.
- Ha a gyerek 10 és 14 év közt van, akkor 1,5 millió Ft/év.
- Ha pedig gyerekünk 10 év alatt van, akkor számolhatunk 2 millió Ft/év-vel.
Mindezek alapján a gyerekünk egyetemi tanulmányaira – kortól függően – 5-10 milliót kell majd áldoznunk. Gondolom, ennél a pontnál sokan hördülnek fel: menjen inkább dolgozni a büdös kölyök! Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Ma már banki pénztárosnak sem vesznek fel diploma nélkül senkit. Ha nem adunk a gyerek kezébe piacképes tudást, akkor élete végéig (de legalábbis a MI életünk végéig) anyagilag a nyakunkon fog lógni. Mondjuk ez is lehet egy kis jóérzés, ha biztosan tudhatjuk, hogy az öregek otthonában is legalább havonta egyszer meg fog minket látogatni – nyugdíjfizetés napján egy kis pénzt kunyerálni.
A másik nagy tétel felnövő gyerekeink esetében az önálló életkezdés támogatása. A Pénzügyi Tervezési Műhelygyakorlaton rendszeresen megkérdezem a közönségtől, ki hogyan szerezte az első lakását. Az arányok eddig a következők: vékony harmada készen kapta (vagy örökölte) felmenőitől, a döntő többségnek, ha nem is vették meg az egészet, de komoly összegekkel hozzájárultak a vásárláshoz a szülők, és csak kevesebb mint 20% az, aki teljesen szülői támogatás nélkül vette meg élete első lakását. Mindenki eldöntheti, mit szeretne, de foglalkozni kell a kérdéssel. Mert még elképzelni se nagyon tudok szörnyűbbet, mint ha a gyerekem az Üvegtigris Csokijához hasonlóan még harminc felett is a nyakunkon lógna! Szerintem egy lakásnak – ha nem is vesszük meg, de az induló részét (kb. 5 millió forintot) mindenképpen be kell terveznünk, legkésőbb a diplomaosztóra.
 Tőkefelépítés gyerek tanulmányaihoz és életkezdéséhez. Paksy Kati ábrája |
Rendben, most már tisztán látunk, de hogyan csináljuk? Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: az időre. Ugyanis ha teljesen váratlanul, és minden előjel nélkül hirtelen 18 éves lesz a gyermekünk, és ekkor kezdünk gondolkodni, hogy hogyan finanszírozzuk a fentieket – akkor már megette a fene az egészet. A gyerekek felnövekedése a legpontosabban tervezhető dolgok egyike. Az első pozitív terhességi teszttől kiszámítható mikor kezdi majd gyerekünk felsőoktatási tanulmányait. És mivel az ember minden állatfaj közül a leglassabban éri el felnőttkorát, van időnk ezt a bizonyos 15 milliót felépíteni. Így ha a gyerek születésétől indítunk egy jó minőségű konstrukciót, akkor 18 év alatt évi 300 ezer forintból, azaz havi 25 ezer forintból megoldható. De ezzel nagyon sietnünk kell, mert ha a gyerek ötödik szülinapján indítjuk el, akkor pont a duplájára, havi 50 ezer forintra van szükség. Ilyen ravasz dolog ez a kamatos kamat! (Persze még azt sem felejteném el, hogy a piacon árult ilyen befektetések közt hatalmas különbségek vannak: teljesen normális (?!?), hogy a rosszabb konstrukciók csak a harmadát hozzák, mint a legjobbak. Ezért nagyon legyenek résen!)
A gyerekeknek felépített tőke jelentősége nem csak egyszerűen az, hogy a tud majd miből egy jó minőségű egyetemen piacképes tudást szerezni, vagy hogy reménye lehet egyetem után egy saját lakásra. A dolog sokkal fontosabb dologról szól: a szülők felelős szeretetéről. Kiírom még egyszer nagy betűkkel, annyira fontos: FELELőS SZERETET. A gyereknek abban kell felnőnie, hogy a szülei szeretik, felelősséget éreznek irántuk és minden erejükkel azon vannak, hogy megadják majd a lehetőséget a teljes önálló életre. Ezért nem csak el kell indítani egy ilyen konstrukciót, de el kell mondani a gyereknek. Tudnia kell, már kisgyerekkora óta, hogy a szülei ezt a tőkét neki építik, hogy tanulhasson majd. Be kell kereteztetni a kötvényt és ki kell akasztani a gyerek szobájában az ágy fölé.
Tudomásul kell venni, a pénzel való felelős – vagy felelőtlen - bánást a gyerekek otthon a konyhaasztal mellett tanulják meg. Ha azt látják kisgyerekkoruktól kezdve, hogy a szüleik megtervezték a pénzügyeiket, felelősen döntöttek – akkor ők is majd így fogják csinálni és az ő gyerekeik is hetedíziglen. Ezért olyan fontos ez. Sokan azt hiszik, hogy a gyereknek az a fontos, hogy mindenből a legjobbat kapja, szuper gyerekbútor, márkás ruhák, mérhetetlen mennyiségű játékot, és hosszan sorolhatnám. Pedig a hosszú távú biztonság minden másnál sokkal fontosabb egy gyereknek. A gyerek nem hülye: pontosan látja, mi zajlik a családban – és ebbe a pénzügyek is beletartoznak. Ezért tartom én annyira fontosnak a gyerekeink életkezdéséhez nem csak, hogy felépítsük nekik a pénzt, de hogy beszéljünk is róla.
Mert van egy nagy titka, hogy hogyan lehetünk gazdagok öregkorunkra: meg kell tanítani a pénzzel bánni a gyerekeinket!
A szerző Dr. Tóth András, Magyarország egyik legelismertebb pénzügyi tanácsadója
